Született: 1859. június 6-án a mai Komárom megyei Bakonybánk községben. Elhunyt: 1922. augusztus 1-jén Budapesten.Elemi és részben középiskolai tanulmányait a szülői házban magántanulóként végezte apja felügyelete mellett, és Pápán vizsgázott. Középiskolai tanulmányait, az akkori budapesti V. kerületi Főreálban fejezte be 1876-ban.
A József Műegyetemen folytatott gépészmérnöki tanulmányokat 1876-1880 között. Ok-levelet azonban - ma már nehezen megmagyarázható okok miatt - csak 1893. február 9-én szerzett. Egyetemista korában, 1879-ben változtatta nevét az egész család Lövingerről Bánkira.
1879-től a Magyar Mérnök- és Építész Egylet (MMÉE) tagja.
1880-ban, 21 éves korában, elnyerte a József Műegyetem 109 Ft-os pályadíját egy gáz-motorokról írt dolgozatával. Ez magyarul is, németül is nyomtatásban megjelent. Utolsó éves gépészmérnök-hallgatóként Horváth Ignác professzor (Mechanikai Tanszék) maga mellé vette tanársegédnek.
1881-1882 között a Magyar Államvasúti Gépgyárban volt műszaki díjnok (tulajdon-képpen konstruktőr), majd 17 éven át (1882-1899) a Ganz és Társa Vasöntő- és Gépgyárban dolgozott először konstruktőrként, majd osztályvezetőként, végül főmérnökként. Nagy sikert ért el a gabonaelevátor megtervezésével, és a Mechwart-eke kifejlesztésével. 1893-tól a gyár újonnan létesített gáz- és petróleummotorok-osztályának volt a vezetője.
1887-ben az MMÉE kitüntette őt a Hollán-díj második fokozatával eredeti elgondolású dinamométeréért (erőmérőjéért).
1888-1896 között gyümölcsözően dolgozott együtt Csonka Jánossal, a József Műegyetem gépműhelyének akkori vezetőjével, az ugyancsak neves feltalálóval, későbbi gyáralapítóval. Több közös találmányt jelentettek be: 1882-ban pl. - Újítás gázgépeknél" és „Újítás gáz- és petróleummotorokon", 1889-ben „Gáz-, illetve petróleumkalapács" címen.
1891-1892 között a József Műegyetem szerkesztő tanársegéde.
1892-ben jelent meg az MMÉE Közlönyében. „A gázmotorok elmélete" c. feltűnést kiváltó tanulmánya, amelyet az MMÉE 1893-ban a Hollán-díj első fokozatával jutalmazott. Ez a tanulmánya 1893-ban „Zur Theorie der Gasmotoren" címen megjelent a német Verein Deutscher Ingenieure Zeitschrift-jében is.